Blog

Sok olyan dolog van az életünkben, ami egy ideig táplál minket, segít kiemelkedni, megugrani valamit, de aztán eljön az idő, amikor meg már visszahúz és inkább akadályoz minket. A felismerést nehezítheti, hogy az ego elhiteti velünk, hogy neked jó így, ez kell neked... 

A táguló tudat repít magasra, az önmunka visz le a mélységeidbe. Egy emelkedés, fejlődés spirituális értelemben akkor biztonságos és felelősségteljes, ha mindkét irányba mozdulsz!

Emberként Föld és Ég között élünk. Ugyanúgy, mint a fák, nekünk is legalább akkora gyökérzet kell, mint lombkorona! Különben nincs meg a stabilitás az életedben és kicsúszik a talaj a lábad alól. 

Sokan vetik bele magukat szellemi és spirituális tanulmányokba, nyitnak meg kapukat felfele, de nem gondolnak rá, hogy énmunka, földelés nélkül ez sehova nem vezet.

Bármit csinálsz, mondasz amögött bizony meghúzódik egy energia. A legtöbb ember erre tudattalan. Azaz nem is érzi, nem tudatosítja mit miért is mond, tesz valójában. 

Ezért is találkozhatsz meditációkkor, kezelésekkor azzal, hogy kérik fogalmazd meg a szándékod. Ugyanis a szándék irányt ad a szavaidnak, a tetteidnek és így a teremtéseidnek is. Azaz mindannak, amiben élsz, amit magad körül tapasztalsz minden nap. 

Tegnapi csoportos légzésen többeknek is a szeretettel kapcsolatban jöttek felismerések. A záró körben ismét bebizonyosodott, hogy nem véletlenül kerül össze egy adott helyre, időre ez a pár ember. Többen is együtt rezegtek. 🙏

Tudtak szeretni a szüleid? A nagyszüleid? Vajon a szeretet, amit gyermekként megtapasztaltál és mintaként ma is éled boldoggá tesz téged? Ha ránézel a szüleid kapcsolatára te is úgy szeretnél megöregedni? 

Kritikus szülők mellett felnőni, mindig kritizáló partner mellett élni sokszor észrevétlenül romboló. Miért kell mindig azt éreztetni veled, hogy nem vagy elég jó, hogy nem vagy jó úgy ahogy vagy? 

Ha folyton kritizálod a gyermeked, nagyon hamar kialakul benne, hogy nem érzi magát normálisnak, azt érzi hogy ő nem elég jó és elkezd benne dolgozni a megfelelési kényszer. Innentől egyenes út vezet oda, hogy elveszíti a kapcsolatot önmagával, mert hát önmagának lenni az ugysem jó, az nem normális. A kritika egy perfekcionista ember feszkója! 

És valóban! Lelki rezgésszintünktől függően más és más dimenzióban élünk, azaz teljesen máshogy látjuk a világot, máshogy éljük meg a boldogságot. Manapság sokat lehet olvasni, hogy jelenleg átmenetben vagyunk a 3D, 4D és 5D között. Valóban érkeznek az energiák kívülről, amik segítik ezt a folyamatot egyéni szinten. Ezért is ébrednek fel annyian, ezért lépnek egyre többen a belső útra, kezdenek foglalkozni a spiritualitással. De ez nem azt jelenti, hogy csak azért mert olvasol az 5D-ről, a napkitöréseket követed, mert fáj a fejed, ha éppen magas a Schumann rezonancia stb.

Sokan jöttök hozzám, akik nem tudják kifejezni a dühüket. Nem engedik meg maguknak, hogy a düh ereje hangban vagy fizikai mozdulatban kijöjjön belőlük. Mert azt tanulták, hogy dühösnek lenni rossz. Azt tanulták, hogy ha mérgesek, akkor nem lesznek jók! Azt tanulták, hogy akkor lesznek normálisak, ha nem dühösek. De dühös leszel. Az energia így is úgy is jön. Csak megtanulod elnyomni, nem érezni. Ha sohasem vagy mérges, ha sohasem kiabálsz egy jót az valószínüleg nem azért van mert olyan magas rezgésszinten élsz, hogy már egy csepp düh nincs benned.

Az ember hajlamos csak a jót akarni. Jól érezni magát, hajszolni az élvezeteket. Azt hiszi akkor él jól, ha ezeket kimaxolja. Azt hiszi ettől szabad, ettől lesz boldog. De ez a boldogság sérülékeny és pillanatnyi. Amint megszűnik a jó, máris jön a szenvedés. Az energia kiegyenlítődés törvénye miatt, minden pozitív hatás után jön a negatív is. És ezt szeretjük elfelejteni. Az lehet, hogy nem egyből érkezik, de jönni fog. És a kérdés, hogy a negatív hatásokat el tudod-e fogadni szenvedés nélkül? El tudod-e fogadni és építkezni belőle?

A képernyőfüggőség a gyerekek nagy témája a mai világban. És lehet nagy lehetősége is? 🙃 

A szülő általában, amit alkalmazni tud az a külső kontroll, idő korlát ilyesmi... De nézzük meg a témát másik oldalról. 

Amíg erős a ragaszkodás az életedben, amíg az anyagi világ az egyetlen világod addig minden amit életed értelmének érzel illúzórikus.

Ha a külvilágban keresed életed értelmét, az mindig képlékeny, múlandó és sokszor szenvedést okozó lesz. Amíg abban a hitben élsz, hogy életed értelme a házad, a munkàd, a gyermekeid!!!, a párod, a kerted, bármi, ami rajtad kívül van, addig vagy jól, amíg ezek meg vannak. Amint valamit innen elvesztesz máris mély gödörbe zuhanhatsz és azt érezheted, hogy életednek már nincs értelme...

Valójában ilyenkor:

Ragaszkodsz, de nem élsz.