Blog

A jóga asanák lényege benn történik a testedben. Nem az a lényeg, hogy mennyire tökéletes kívülről az asanád, hanem az, hogy te legbelül a testedben és az elmédben mit érzel és csinálsz. Az hogy képes vagy-e együtt maradni a kellemetlen érzésekkel is és nyugodtan tovább lélegezni. Azt, hogy nem félsz kilépni a komfortzónádból és azért állsz a matracra, hogy megküzdj elméd visszahúzó erőivel (félelem, kényelem, lustaság, szétszórtság).

Sok erőfeszítésre, befogadó, nyitott elmére van szükség, hogy fejlődni tudjunk nap mint nap.

Egy mondatban összefoglalva azt mondanám, hogy az adjustmentben, az érintésben benne van a szíved. Ezért több egy jógás adjustment az igazításnál, javításnál.

Néha egy apró érintés is csodákra képes. Felébreszti a testtudatot, segít fókuszálni vagy éppen elengedni. Amikor megérintelek - néha gyengéden, néha erőteljesebben - akkor veled lélegzem, rád figyelek. Rád hangolódom és probálom megérezni, hogy mire képes még aznap a tested és az elméd. Így tud egy adjustment valódi segítséggé válni és támogatni a saját jóga utadon.

Vannak extra szuper, semleges és küzdős gyakorlások a matracon. Igazándiból mint a hétköznapi élet "up and down"-jai. A lényeg az, hogy egyik gyakorlásnak se adj nagyobb jelentőséget, mint ami. Egy gyakorlás a matracon.

Te is sokszor veszed észre magadon, hogy már megint aggódsz, félsz, dühös vagy....?

Ha elkezdesz jógázni, meditálni nem fognak megszűnni, eltűnni az érzelmek. Az érzelmek (mint egy energia hullám) jönnek és mennek továbbra is, viszont te egyre kevésbé leszel reaktív, azaz egyre kevésbé fogsz belebonyolódni az érzelmeid okozta drámákba. Ugyanúgy fogod érezni a düht, irigységet, félelmet stb..., de már nem fogsz rajta napokig agyalni, nem fogsz belőle újabb és újabb sztorikat gyártani a fejedben.

Közgáz egyetemre jártam, dolgoztam, buliztam, aerobikoztam, futottam, egyszóval duracel nyusziként pörögtem folyton :). Mondták is rám. A koleszban tartott egyszer egy ismerősöm jóga órát. Lementünk, kipróbáltuk. 2005öt írhattunk, voltam talán 22 éves és annyi maradt meg, hogy megállapítottam, hogy jó merev vagyok. És hogy jó volt de azért ez túl nyugis.

Ritkán beszélek az órák utáni relaxáció közben. Ashtanga után savasanában inkább csendben szoktunk időzni. De vannak alkalmak, amikor jönnek a szavak. Nem készülök rájuk, nem tervezem elöre. Egyszerűen ott vannak én pedig kimondom.

Saját magamon tapasztaltam, hogy mekkora változást hozott az életembe, amikor elkezdtem anno otthon reggel munka előtt rendszeresen gyakorolni. Nem az a lényeg, hogy minden nap másfél órat gyakorolj.

Manapság mindig azt hallod, hogy élj a mának. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy az élvezeteket hajszolják. Azt hiszik a boldogság kívülröl jön. Folyton hajtja őket egy belső feszültség, hogy menni kell, utazni kell, új dolgokat kell kipróbálni, különben úgy érzik lemaradnak, kimaradnak valamiből. Igazándiból ezzel már sokszor nem is a mának élnek, hanem a jövőnek. Mikor ott a pillanat már sokszor át sem érzik, hanem tervezik a következö eseményt. Ha jobban belegondolunk, inkább a MOSTba kellene megérkeznünk.

Te, hogy tekintesz a sérüléseidre gyakorlásod során?

Abban a pillanatban, amikor megszületünk, megszületik velünk együtt egy hiány érzet is, amit egész életünk alatt próbálunk eltüntetni, elrejteni, nem észrevenni, folyamatosan kielég