Amikor elkezded emelni a rezgésed, elkezdesz befelé figyelni, elkezd érdekelni a spirituális világ bizony elkezd megváltozni az életed is.
Az önuralom elsajátítása talán minden mai ember feladata. Egyszerűbb azt hinnünk, hogy a külvilág történéseit kell befolyásolnunk és kontrollálnunk, pedig igazán saját életünk felett kell visszaszereznünk az uralmat.
Még mindig sokan félre értelmezik és elutasítják a trauma szót. Pedig legtöbbünket érintő témáról van szó, ami sokunk hétköznapi gondolkodását és cselekedetét befolyásolja. Itt az ideje szembe nézni gyerekkori traumáinkkal!
Érzem a bőrömön a nap melegét,
Figyelem a nedves fű ragyogását,
Hallgatom a háttérben a vadlibák gágogását,
És érzem a friss levegő illatát.
Majd hirtelen ott a pillanat. A csend, a béke, az egység. Elönti egész testemet a hála. A hála azért mert LÉTezek.
És érzem, hogy csordultig tele van a szívem szeretettel
L: Úgy szeretnék végre valamit tenni.
T: Áraszd ki magadból a FÉNYT!
L: De én valóban cselekedni akarok! Kérlek engedd meg!
T: Áraszd magadból a FÉNYT! Az nem elég?
Lélekébresztő mára:
Hogyan lehet szabadnak lenni,
Mint a madár csak úgy repkedni.
Mi kell ahhoz, hogy felébredj,
És szemed elől a fátylat leengedd.
Mi kell ahhoz, hogy lásd,
Rángatva vagy, mint egy báb.
Mi kell ahhoz hogy megérezd,
Szívedben túl sok a méreg.
Mi kell ahhoz, hogy engedd,
Hogy az élet megérintsen.
Bizalom. Bátorság. Szeretet.
És belső csend.
Ma reggeli gondolataim...
Ami volt már nem lesz. Lehet, hogy a covidos időszakot is visszasírják sokan majd, mert ennél rosszabb lesz. Bármi lehet, ez a szép benne.
A lényeg, hogy megértsük, az teremtődik meg kinn az anyagi világban, ami bennünk van! Ami az emberek nagy részében benne van. Hisz mi teremtjük az anyagi világot a gondolatainkkal.
Az elemek (föld, tűz, levegő ès víz) segítenek minket, hogy kapcsolódni tudjunk Földanyával, a természettel és ezáltal magunkkal is.
Múlt héten esős időben jártam az erdőt. Azt éreztem, hogy az eső, mint vízelem segít màshogy érzekelni a természetet körülöttem. Felerősiti az illatokat, èrzeteket ad a bőrödön. Könnyebben belekerültem a jelenbe és erősebben megérintett az erdő.
Tegnap mikor megtudtam, hogy bezárnak mindent nagyon erős szomorúság érzés tört rám. Pedig tavaly is élveztük a karanténos időszakot. Hihetetlen, hogy még mindig itt tartunk. Mintha egy évig egy helyben toporogtunk volna.
Voltál már szerelmes? 😊
És most itt nem arra gondolok, hogy másba voltál-e szerelmes... Sokkal inkább arra, hogy voltál-e szerelmes az életedbe? Magába a létezésbe? Estél-e szerelembe önmagaddal? Amikor azt érzed, hogy teljes egész minden benned úgy, ahogy van? Mindez az érzés benned van! Tudod, nincs szükséged senkire és semmire, hogy a teljesség érzését átélhesd!
Szép hétvégét! Szilvi
Amikor víz felolvasztja önmagát. Szépen lassú mozdulatokkal mosogatja, mígnem a jég megadja magát és megolvad. 💙