Úton befelé címke

És valóban! Lelki rezgésszintünktől függően más és más dimenzióban élünk, azaz teljesen máshogy látjuk a világot, máshogy éljük meg a boldogságot. Manapság sokat lehet olvasni, hogy jelenleg átmenetben vagyunk a 3D, 4D és 5D között. Valóban érkeznek az energiák kívülről, amik segítik ezt a folyamatot egyéni szinten. Ezért is ébrednek fel annyian, ezért lépnek egyre többen a belső útra, kezdenek foglalkozni a spiritualitással. De ez nem azt jelenti, hogy csak azért mert olvasol az 5D-ről, a napkitöréseket követed, mert fáj a fejed, ha éppen magas a Schumann rezonancia stb.

Sokan jöttök hozzám, akik nem tudják kifejezni a dühüket. Nem engedik meg maguknak, hogy a düh ereje hangban vagy fizikai mozdulatban kijöjjön belőlük. Mert azt tanulták, hogy dühösnek lenni rossz. Azt tanulták, hogy ha mérgesek, akkor nem lesznek jók! Azt tanulták, hogy akkor lesznek normálisak, ha nem dühösek. De dühös leszel. Az energia így is úgy is jön. Csak megtanulod elnyomni, nem érezni. Ha sohasem vagy mérges, ha sohasem kiabálsz egy jót az valószínüleg nem azért van mert olyan magas rezgésszinten élsz, hogy már egy csepp düh nincs benned.

Az ember hajlamos csak a jót akarni. Jól érezni magát, hajszolni az élvezeteket. Azt hiszi akkor él jól, ha ezeket kimaxolja. Azt hiszi ettől szabad, ettől lesz boldog. De ez a boldogság sérülékeny és pillanatnyi. Amint megszűnik a jó, máris jön a szenvedés. Az energia kiegyenlítődés törvénye miatt, minden pozitív hatás után jön a negatív is. És ezt szeretjük elfelejteni. Az lehet, hogy nem egyből érkezik, de jönni fog. És a kérdés, hogy a negatív hatásokat el tudod-e fogadni szenvedés nélkül? El tudod-e fogadni és építkezni belőle?

Amíg erős a ragaszkodás az életedben, amíg az anyagi világ az egyetlen világod addig minden amit életed értelmének érzel illúzórikus.

Ha a külvilágban keresed életed értelmét, az mindig képlékeny, múlandó és sokszor szenvedést okozó lesz. Amíg abban a hitben élsz, hogy életed értelme a házad, a munkàd, a gyermekeid!!!, a párod, a kerted, bármi, ami rajtad kívül van, addig vagy jól, amíg ezek meg vannak. Amint valamit innen elvesztesz máris mély gödörbe zuhanhatsz és azt érezheted, hogy életednek már nincs értelme...

Valójában ilyenkor:

Ragaszkodsz, de nem élsz.

A mai embernek nagyon alacsony a belső ereje. Egyszerűen a kényelem!!!, hogy mindig minden kéznél van, kapható, hogy mindenből több van, mint valójában kellene, a reklámok manipulációs hatása, a képernyő idegrendszerre való hatása, kevés kapcsolat a természettel, mind azt eredményezi, hogy a belső erőnk elfogyott. 

Leélhetsz egy egész életet anélkül, hogy valójában megszületnél. Leélhetsz egy egész földi életet anélkül, hogy ráébrednél önvalódra, arra hogy ki is vagy valójában, hogy miért vagy itt, mi a feladatod, a hívásod. Leélhetsz egy életet, anélkül, hogy igazán ÉLNÉL.

Ezért is érzem úgy, hogy földi létezésünk második megszületése az a pillanat, amikor ráébredünk tudatosságunkra. Amikor felébredünk a mély álomból, amibe beleszülettünk életünk kezdetén. 

Mindig azt mondjuk, hogy felgyorsult a világ, ezért rohanunk mi is. A világ valóban felgyorsult (ennek előnyeivel és hátrányaival) viszont nem ezért rohanunk. 

A lelassult hétköznapok belső megélés. Tévedés kivetíteni. Tévedés azt hinni a világ rohantat minket. Lelassulni belül kell. És majd ha elegen lelassulnak, talán újra hozzá lassul a világ is :) 

Talán azért rohanunk, mert azt hisszük, így vagyunk fontosak.

Talán azért van egyre több programunk, hogy nehogy lemaradjunk valamiről is.

Nehéz elhinni, de minden, ami körülötted történik és reagálsz rá, az rólad szól! (Főleg szülőknek...)

Persze könnyebbnek tűnik a másikra fogni, könnyebb nem észrevenni saját felelősségünket a történésekben, könnyebb rajta napokat pörögni, nem aludni, mint beleállni abba, hogy mi is zajlik valóban BENNED, miért foglalkoztat ez annyira, miért nem tudod elengedni, milyen gombodat nyomta is be?

Az érzelmeid nem TE vagy! Az érzelem energia, ami jön és megy, ha engeded.
De egy átlagos tudatállapotban csak nagy ritkán éljük meg valóban az érzéseinket. Leginkább:
1. Elfojtjuk őket (tudatosan vagy tudattalanul)
2. Kifejezzük, kinyilvánítjuk őket
3. Menekülünk előlük

Az ÉRZÉSEKET CSAK úgy tudjuk ELENGEDNI, ha átéljük, megéljük őket, ha teret adunk nekik, hogy megmutatkozzanak és végig kísérjük figyelemmel, ahogy jön és távozik.

Amikor elkezded emelni a rezgésed, elkezdesz befelé figyelni, elkezd érdekelni a spirituális világ bizony elkezd megváltozni az életed is.