Még mindig sokan félre értelmezik és elutasítják a trauma szót. Pedig legtöbbünket érintő témáról van szó, ami sokunk hétköznapi gondolkodását és cselekedetét befolyásolja. Itt az ideje szembe nézni gyerekkori traumáinkkal!
Érzem a bőrömön a nap melegét,
Figyelem a nedves fű ragyogását,
Hallgatom a háttérben a vadlibák gágogását,
És érzem a friss levegő illatát.
Majd hirtelen ott a pillanat. A csend, a béke, az egység. Elönti egész testemet a hála. A hála azért mert LÉTezek.
És érzem, hogy csordultig tele van a szívem szeretettel
L: Úgy szeretnék végre valamit tenni.
T: Áraszd ki magadból a FÉNYT!
L: De én valóban cselekedni akarok! Kérlek engedd meg!
T: Áraszd magadból a FÉNYT! Az nem elég?
Lélekébresztő mára:
Hogyan lehet szabadnak lenni,
Mint a madár csak úgy repkedni.
Mi kell ahhoz, hogy felébredj,
És szemed elől a fátylat leengedd.
Mi kell ahhoz, hogy lásd,
Rángatva vagy, mint egy báb.
Mi kell ahhoz hogy megérezd,
Szívedben túl sok a méreg.
Mi kell ahhoz, hogy engedd,
Hogy az élet megérintsen.
Bizalom. Bátorság. Szeretet.
És belső csend.
Ma reggeli gondolataim...
Ami volt már nem lesz. Lehet, hogy a covidos időszakot is visszasírják sokan majd, mert ennél rosszabb lesz. Bármi lehet, ez a szép benne.
A lényeg, hogy megértsük, az teremtődik meg kinn az anyagi világban, ami bennünk van! Ami az emberek nagy részében benne van. Hisz mi teremtjük az anyagi világot a gondolatainkkal.
Az elemek (föld, tűz, levegő ès víz) segítenek minket, hogy kapcsolódni tudjunk Földanyával, a természettel és ezáltal magunkkal is.
Múlt héten esős időben jártam az erdőt. Azt éreztem, hogy az eső, mint vízelem segít màshogy érzekelni a természetet körülöttem. Felerősiti az illatokat, èrzeteket ad a bőrödön. Könnyebben belekerültem a jelenbe és erősebben megérintett az erdő.
Tegnap mikor megtudtam, hogy bezárnak mindent nagyon erős szomorúság érzés tört rám. Pedig tavaly is élveztük a karanténos időszakot. Hihetetlen, hogy még mindig itt tartunk. Mintha egy évig egy helyben toporogtunk volna.
Voltál már szerelmes? 😊
És most itt nem arra gondolok, hogy másba voltál-e szerelmes... Sokkal inkább arra, hogy voltál-e szerelmes az életedbe? Magába a létezésbe? Estél-e szerelembe önmagaddal? Amikor azt érzed, hogy teljes egész minden benned úgy, ahogy van? Mindez az érzés benned van! Tudod, nincs szükséged senkire és semmire, hogy a teljesség érzését átélhesd!
Szép hétvégét! Szilvi
Amikor víz felolvasztja önmagát. Szépen lassú mozdulatokkal mosogatja, mígnem a jég megadja magát és megolvad. 💙
Sokat foglalkoztat az elmúlt időben, hogy lehet lekapcsolni magunkat a folytonos stressz állapotból. Milyen érzés lehet "csak" 100%on dolgozni, létezni, tenni - venni ahelyett, hogy folyton 150%on pörögnénk?
Csak addig zavar mások fénye, amíg nem látod a sajátodat. 🌟
Egészen addig, mások fénye tükröződni fog rajtad. Ezt a tükröződést negatív érzések, konfliktusok és problémák formájában fogod észlelni. Minden ilyen alkalom egy lehetőség arra, hogy letisztísd magad és utat engedj saját ragyogásodnak. Na de hogyan? Főként úgy, hogy felismered, hogy te egyedül vagy felelős az érzéseidért és problémáidért. Nem a szomszéd, nem is a fönököd és nem is a másik autó sofőrje. Csakis te.
Szeretettel, Szilvi
