Vannak extra szuper, semleges és küzdős gyakorlások a matracon. Igazándiból mint a hétköznapi élet "up and down"-jai. A lényeg az, hogy egyik gyakorlásnak se adj nagyobb jelentőséget, mint ami. Egy gyakorlás a matracon.
Ha épp nehezedre esik, akkor is állj rá, kezdj bele. Vedd észre az ellenállást magadban. Lélegezz. Csináld lassabban, vagy csak 20-30 percig. Ennyi idő már elég, hogy kicsit rugalmasabbnak érezd magad testileg, lekileg és szellemileg is.
Saját magamon tapasztaltam, hogy mekkora változást hozott az életembe, amikor elkezdtem anno otthon reggel munka előtt rendszeresen gyakorolni. Nem az a lényeg, hogy minden nap másfél órat gyakorolj.
Te, hogy tekintesz a sérüléseidre gyakorlásod során?
Még gyermekeim születése előtt ràszoktam a szinte mindennapos jógázásra. Így utólag, akkoriban nagyon könnyü dolgom volt.
Nekem inkább az utolsó. A jobb csuklóm lassan 15 éve, hogy "elromlott". Mikor elkezdtem jógázni még a fekvőtámaszt sem tudtam tenyéren megcsinálni (sokáig ökölben gyakoroltam). Aztán az évek során hol tudtam terhelni, hol nem. Így kialakult a fejemben is egy védő mechanizmus, ami folyton óvna attól, hogy terheljem a csuklóm. Most már ez inkább hátrány, mivel a csuklóm egyre "jobb" és már nem kellene úgy félnem a terheléstől. Ezért nekem ez a póz ma mindenképpen egy nagy lépés! Nem is fizikailag, hanem a fejemben!
Miért van az, hogy egy intenzív jóga óra után (annak ellenére, hogy hagyunk elég időt az óra végén levezetésnek) erős érzelmi reakcióid lehetnek, esetleg feszültséget, frusztrációt érzel pár napig?
