Az érzelmeid nem TE vagy!
De akkor mi közöm hozzájuk? Hát annyi, hogy átéld őket! Azért jöttél ebbe az életbe, hogy tapasztalj és megélj érzéseket. Előjelek nélkül. Azaz néha át kell élnünk számunkra negatív érzelmeket is, azért hogy utána emelkedni tudjunk.
Annak ellenére, hogy földi létezésünk egyik célja az érzelmek megélése, nagyon kevesen élik meg valóban őket.
Amit egy átlagos tudatállapotban teszünk:
1. Elfojtás (tudatosan vagy tudattalanul)
Ez az, amikor egy érzést elnyomunk. Ezek az elfojtott érzelmek okozzák ingerlékenységünket, feszültségeinket, szorongásainkat és hangulatingadozásainkat. Ezeket az elfojtott érzelmeket vetítjük ki másokra, őket használva tükörként. Magunkban ugye nem vesszük észre őket. Szóval ahelyett, hogy átéreznénk egy érzést inkább elnyomjuk, majd kivetítjük a világunkra.
2. Kifejezés
Ilyenkor a bennünk felgyülemlett érzést kimondjuk, kiüvöltjük, valamilyen úton, módon kinyilvánítjuk. Sokan azt hiszik, hogy ha kimondják érzéseiket, azzal megszabadulnak tőle. Azonban ez így nem teljesen igaz!!! A negatív érzés kifejezésével épp csak annyi nyomást engedünk ki, hogy a maradékot el tudjuk fojtani. Így nem megszabadulunk egy érzéstől, hanem sokszor inkább erősítjük, támogatjuk azzal, hogy folyton róla beszélünk. Az ÉRZÉSEKET CSAK úgy tudjuk ELENGEDNI, ha átéljük, megéljük őket, ha teret adunk nekik, hogy megmutatkozzanak és végig kísérjük figyelemmel, ahogy jön és távozik.
Az, hogy inkább elfojtó vagy kifejező típus vagy személyiségedtől és attól függ, mit tanultál meg gyerekként.
3. Menekvés
A menekvés az érzések elkerülése figyelemelterelésen keresztül. Ezért van annyi munkamániás, alkohol függő, csendet el nem viselő, folyton programokat gyártó ember. Elménk mindig kitalál valamit, csak ne kelljen belső világával, az érzésekkel foglalkozni. Hajszoljuk a pozitív érzéseket és kerüljük, ami számunkra nem kellemes. Ha így élünk előbb vagy utóbb kidurran a buborék és kénytelenek leszünk szembe nézni a kellemetlen érzésekkel is! Nem lehet elkerülni őket, amíg szembe nem nézel velük és meg nem tisztítod magad.
Kezd a gyakorlást MA!!! Figyeld meg magad és engedd meg, hogy átélj negatív érzéseket is. Minden elengedés könnyít rajtad. Minden elengedés után közelebb kerülsz a boldog, kiegyensúlyozott élethez.
A lelki emelkedés egyik feltétele, a negatív érzelmek elengedése, áttranszformálása.
DÜH elengedése:
Mindegyikünk tele van dühvel. Lehet azt gondolod most, hogy "áh én biztos nem". Ha csak nem élsz egész magas tudatszinten és/vagy nem dolgoztad már ki magadból az elfojtott düht, akkor bizony benned is rejtőzik egy adag!
Ideges, feszült, türelmetlen biztos szoktál lenni. Ha a gyerek benyomja a gombod talán még kiabálsz is? Problémád van az epéddel, májaddal? Bizony ezek mind az elfojtott düh jelzései. Amikor már a gyerekre, kollégákra, szomszédra kiabálsz, kiereszted a dühöd az már csak a túlcsordult állapot, amikor már nem tudod hova elfojtani. Ilyenkor jól kiadod magadból és amikor már eleget kiadtál, akkor amit elbír a test, azt pedig elfojtod. Így működünk.
De az is lehet, hogy meg sem engeded magadnak, hogy kiáraszd, kikiabáld, hanem egyből, sokszor tudattalanul elnyomod. Jó mèlyre, hogy ne is érezd. Hisz azt tanultad, nem lehetsz mérges, nem kiabálhatsz, nem dühönghetsz.
Az nem a düh érzés átélése, ha kiárasztod a környezetre és az sem, ha tudomást sem veszel róla. Nagy tévedés ezt hinni.
Egy érzést úgy tudsz átélni, ha magadban maradsz. Befelé figyelsz és engeded, hogy jöjjön az az érzés. Jöjjenek azok a testi feszülések, gombócok, jöjjenek a csúnya gondolatok (amiket a tudatos elme egyből elnyomna, mert azonosítaná magát vele). De ha ezt mind megengeded pár perc és enyhülni fog. Lecseng. Elmegy.
És minél többször csinálod ezt meg, annál gyengébb lesz. Majd egyszer csak már vissza sem tér.
Ma ráébredtem, hogy december óta, minden önmunkámban a tehetetlenség és a belőle származó düh jön elő.
Decemberben 5 napos meditációs elvonuláson voltam. Rögtön 2. nap írtóra elkezdett zavarni, hogy a meditációt vezető hölgy mennyit beszél. Ahelyett, hogy csend lenne. Engedtem, hadd jöjjön. Majd elkezdtem mögé látni. Éreztem, ahogy mérges voltam a kutyámra. Majd éreztem, hogy valójában gyermekként dühös voltam egy karácsonykor apukámra. Így jutottam el egy gyökérokig. Nem a meditációt vezető hölgyre voltam valójában dühös. Ő csak benyomta a gombomat. Szépen engedtem mindezt. Sírtam és engedtem. Majd lecsengett. Felszabadultan jöttem haza.
Majd voltam Holotrop légzés workshopon januárban. Újra ott volt a düh. A holotrop légzésen viszont nagyon jó, hogy simán kitombolhatod. Rugdaltam, kapálóztam és éreztem, hogy dühöngök belül. Majd ott is felszabadultam.
De ez nem elég. A folyamat zajlik tovább. Még mindig van mit kidolgozni. Itthon tanulunk a kisfiammal. Vagyis próbálnánk. 5 matekfeladat 2 óra, sok csináld már, figyelj ide, ülj vissza stb. Jó kis tréning anyának. Hát nem is bírtam. Aztán egyszer csak úgy éreztem muszáj belemennem rendesen. Az, hogy kikabálom nem segít senkinek. Fogtam magam, irány a pince. Leültem és csak befelé figyeltem. Próbáltam a testi érzeteket felerősíteni, általuk mélyebben belekerülni az érzésbe. Tehetetlenség, düh. Emlékeztetem.ilyenkor magam, hogy ez nem én vagyok. Ez csak érzés és az általa generált több száz gondolat. De ez nem én vagyok. Így könnyebben megengeded magadnak a feljövő gondolatokat is, amiket az ego amúgy blokkolna, vagy mèg mélyebb bűntudat vagy szégyen érzéseket kötne hozzá. Ismét megengedtem, hogy csak legyen itt az érzés. Nem próbáltam elnyomni, kiereszteni, elkerülni. Csak ültem vele. Nem több, mint 10 perc kb amire ez is lecsengett. Újra megkönnyebülés.
Nem, nem a kisfiam a hibás. Ő megint csak benyomta a gombomat. A sok bennem eltárolt düh szeretne végre távozni. Felismertem és engedem.
És ugyanígy működik az összes negatív érzelemmel. Engedjük, hadd legyen. És akkor elmegy. Majd egyszer csak végleg távozik és èszre sem veszed, mert nem fog hiányozni.
Így szabadítjuk fel magunkat és juthatunk egyre magasabb lelki rezgésszintekre.
