Lélekébresztő mára:
Hogyan lehet szabadnak lenni,
Mint a madár csak úgy repkedni.
Mi kell ahhoz, hogy felébredj,
És szemed elől a fátylat leengedd.
Mi kell ahhoz, hogy lásd,
Rángatva vagy, mint egy báb.
Mi kell ahhoz hogy megérezd,
Szívedben túl sok a méreg.
Mi kell ahhoz, hogy engedd,
Hogy az élet megérintsen.
Bizalom. Bátorság. Szeretet.
És belső csend.
Ma reggeli gondolataim...
Ami volt már nem lesz. Lehet, hogy a covidos időszakot is visszasírják sokan majd, mert ennél rosszabb lesz. Bármi lehet, ez a szép benne.
A lényeg, hogy megértsük, az teremtődik meg kinn az anyagi világban, ami bennünk van! Ami az emberek nagy részében benne van. Hisz mi teremtjük az anyagi világot a gondolatainkkal.
Valódi tanulás?!
Tegnap véget ért egy újabb korszak az életemben. Másfél év, amíg az élet újra összehozott több hasonló érdeklődésű emberrel egy körbe, egy csoportba, egy mandalába. Ez a kör most véget ért, feloszlott. Elvégeztük a 300 órás jógaoktatói továbbképzést kedves jóga otthonomban a Yogawerkstattban.
Martine Batchelor - The Art of Meditation
(Magyar fordítás alul)
Meditation can be practised in two main ways: either by stopping and cultivating concentration and enquiry in a systematic way using the tools of awareness:
breath, sensations, sounds, thoughts and meditative questioning; or by paying attention to life moment to moment without grasping as we go about our days.
Both methods are needed for the cultivation of meditation to become an art.
Az elemek (föld, tűz, levegő ès víz) segítenek minket, hogy kapcsolódni tudjunk Földanyával, a természettel és ezáltal magunkkal is.
Múlt héten esős időben jártam az erdőt. Azt éreztem, hogy az eső, mint vízelem segít màshogy érzekelni a természetet körülöttem. Felerősiti az illatokat, èrzeteket ad a bőrödön. Könnyebben belekerültem a jelenbe és erősebben megérintett az erdő.
Ma délelőtt fenyőrügyet készültem gyűjteni az erdőben. Valamiért reggel úgy éreztem inkább kihagyom a reggelit (amikor jönnek ilyen spontán érzések szeretek hallgatni rájuk). Így indultam neki a sétámnak.
A kisgyerekek imádják, amikor a mesékben róluk van szó. Nálunk is újra és újra előjön, hogy anya meséld el a napunk. Így szoktam kezdeni:
Egyszer volt, hol nem volt, volt két kis lelkecske fenn az égben. Nagyon jó barátok voltak, szerettek együtt lenni. Meg is beszélték, hogy ezúttal testvérként fognak megszületni, hogy a Földön is tudjanak majd jókat együtt játszani, összebújni, nevetgélni. Abban is megegyeztek, hogy Beni fog először megszületni és csak pár évvel késöbb követi őt Leoni.
Az elmùlt 1,5-2 évben újra erősen foglakoztatni kezdett az a kérdés, hogy mi is az amit valóban csinálni szeretnék? Mi van jelen az életemben, ami valóban a szív térből jön és mi jön kivülről? Ki is az az autentikus én ott mélyen bennem?
Tegnap mikor megtudtam, hogy bezárnak mindent nagyon erős szomorúság érzés tört rám. Pedig tavaly is élveztük a karanténos időszakot. Hihetetlen, hogy még mindig itt tartunk. Mintha egy évig egy helyben toporogtunk volna.
Voltál már szerelmes? 😊
És most itt nem arra gondolok, hogy másba voltál-e szerelmes... Sokkal inkább arra, hogy voltál-e szerelmes az életedbe? Magába a létezésbe? Estél-e szerelembe önmagaddal? Amikor azt érzed, hogy teljes egész minden benned úgy, ahogy van? Mindez az érzés benned van! Tudod, nincs szükséged senkire és semmire, hogy a teljesség érzését átélhesd!
Szép hétvégét! Szilvi
Amikor víz felolvasztja önmagát. Szépen lassú mozdulatokkal mosogatja, mígnem a jég megadja magát és megolvad. 💙
