A yoga sutra szerint szívünk ellenségei és szenvedésünk gyökerei a klésák. Avidya, a nem tudás, nem jól tudás, minden gyökere. Asmita az EGO érzés. Az elkülönült én képzete és a hozzá fűződő én, nekem, engem sztorik. Raga, a ragaszkodás. Dvesa, az elutasítás. Az ötödik klésha, abhinivesha, a haláltól való félelem, vagy a kapaszkodás az életbe, ellenállás a változásnak.
Hogyan éli meg egy gyakorló (aki meditál, spirituális gyakorlatokat végez...) és egy nem gyakorló a találkozást egy fájdalmas érzéssel.
Aki elindul a jóga, vagy egyéb spirituális úton hamar szembe találkozik elterelődésekkel, amik az elme koncentrációját szétszórják és megakadályozzák, hogy befelé tudjunk figyelni (pl. betegségek, lustaság, kétely...). Ezeken segít átlendülni, ha kitartunk a gyakorlás mellett és csináljuk nap, mint nap.
Még mindig sokan félre értelmezik és elutasítják a trauma szót. Pedig legtöbbünket érintő témáról van szó, ami sokunk hétköznapi gondolkodását és cselekedetét befolyásolja. Itt az ideje szembe nézni gyerekkori traumáinkkal!
Helyesen lélegzel?
Lenyűgöz a légzés már régóta. De idén valahogy folyamatosan jönnek az újabb és újabb felismerések, hogy valóban a légzés az egyik kulcs az egészségünk helyreállításához.
Annyira kézenfekvő és annyira egyszerű, hogy az emberek nagy része nem is foglalkozik vele. Kicsit olyan az orrunk, mint a talpunk. Csak szolgálnak minket egész nap, mi pedig alig szentelünk kis figyelmet nekik.
Ébredés és böjti időszak
Ébredezik a természet, rügyeznek a bokrok, bújnak elő a zöld növények. Imádom időszak. Minden nap csipegetek ilyenkor a kis rügyekből. Csupa életerő minden egyes kis rügy.
Minden tavasz egy újabb lehetőség nekünk embereknek is az ébredésre. Ideje leengedni az elhomályosító fátylat a szemünk elől és meglátni önmagunkat és a valódi életet.
A Hyperton-X egy kineziológiai irányzat a stressz csökkentésére és a test-szellem harmonizálására. A név az izmok hypertóniájára utal és szó szerint annyit jelent: „Feszültség ki”.
„Keep it simple and be yourself” (Frank Mahony)
Érzem a bőrömön a nap melegét,
Figyelem a nedves fű ragyogását,
Hallgatom a háttérben a vadlibák gágogását,
És érzem a friss levegő illatát.
Majd hirtelen ott a pillanat. A csend, a béke, az egység. Elönti egész testemet a hála. A hála azért mert LÉTezek.
És érzem, hogy csordultig tele van a szívem szeretettel
L: Úgy szeretnék végre valamit tenni.
T: Áraszd ki magadból a FÉNYT!
L: De én valóban cselekedni akarok! Kérlek engedd meg!
T: Áraszd magadból a FÉNYT! Az nem elég?
Az egyik legtöbb, amit egy ember a másikért tehet az az, hogy tiszta szívvel és befogadó, nyitott elmével meghallgatja.
Teret ad neki, amiben a másik gyógyulhat. Egyre többször tapasztalom, hogy nem a tanult technikák a legfontosabbak. A legerősebb oldásoknál sokszor elég a gyógyító tér és egyetlen érintés. Majd mint egy áramütés el kezd oldódni a feszültség ki a térbe. Elenged a fizikai test, elengedi a rég bezárt érzelmeket.