Te, hogy tekintesz a sérüléseidre gyakorlásod során? Elfogadod, hogy jönnek és megbarátkozol velük vagy pedig tartasz tőlük és ha valóban bekövetkeznek, akkor elhagyod a gyakorlást?
Egy sérülés (szerintem) a jóga utunk során elkerülhetetlen. Ha tudatosan gyakorolsz, anatómiailag helyesen, figyelve a légzésedre, viszont igenis túl lépsz időnként a komfort zónádon, idővel akkor is előfog jönni valamilyen testi akadály. Akadály, ami vagy eléri célját és eltántorít a további gyakorlástól attól, hogy végre mélyebbre juss a befelé vezetőúton. Vagy pedig megérted a lényegét és gyakorlásodat módosítva, átalakítva folytatod. Akár hetekig, hónapokig! És így fejlődsz 😊
Ha szeretettel bánsz a sérüléseddel rengeteket fejlődhetsz általa. Hisz azért van, hogy TANÍTSON. Tanítson türelemre, elfogadásra, önszeretetre. Tudatosabbá tesz, hiszen jobban oda figyelsz magadra, ha tudod, hogy vigyáznod kell a hátsócombodra például. Sokszor akkor sérülünk, amikor az egónk vezérli a gyakorlást. Erre is szépen rá tud ébreszteni, ha meghúzod valamidet azért, mert mindenáron nyújtott lábbal akartál valamit megcsinálni.
Ha folyton el szeretnéd kerülni a sérüléseket, sohasem fogod elhagyni a komfort zónád. A sokszor tudatalatti félelem folyton a biztonságos határokon belül tart.
Én mikor elkezdtem jógázni a csuklóm annyira gyenge volt (ganglion miatt), hogy néha még a kanalat és a telefont is fájt tartanom. Ennek ellenére elkezdtem ashtangázni. Hogyan? Úgy, hogy átalakítottam a fekvőtámaszt és sokáig az öklömön tartottam magam. És évekig müködött ez így. Aztán elkezdtem jobban terhelni a csuklóm mikor ment, tornáztattam néha, próbáltam keresni a lelki hátterét. Mostanra újra teljesen müködőképes a csuklóm. A hátsócombom extrém merev volt. A jógaoktató képzésem alatt pedig jól meghúztam. Majdnem egy évembe telt mire rendbe jött. Mit csináltam? Gyakorlotam hajlított térddel. A sok hajlékony jógaoktató társam között mosollyal nyugtáztam, hogy nekem ennyi megy. Sokat tanultam ez idő alatt. A térdem is meghúzódott kicsit most ősszel, mikor meg szerettem volna mutatni janusirsasana c-t. Jó pár hónapig elfelejthettem a lótuszt. De nem zavart. Megint átalakítottam a gyakorlásom, odafigyeltem magamra mégjobban. Vártam türelemmel, hogy újra teljesen müködőképes legyen 😊.
Ezek a sérülések mindig új tapasztalások felé vezettek és fognak vezetni. Megtanulod érezni a tested, megtanulsz figyelni a jelzéseire. Az egód hatalma pedig mindig csökken egy ici picit...
Jó gyakorlást mindenkinek a matracon és a matracon kívül is 🙏😊💜.
Néha segít más megvilágításból, más oldalról esetleg fejjel lefelé tekinteni a dolgokra. És máris ráébredsz, hogy amit akadálynak hittél valójában ajándék
