Saját magamon tapasztaltam, hogy mekkora változást hozott az életembe, amikor elkezdtem anno otthon reggel munka előtt rendszeresen gyakorolni. Nem az a lényeg, hogy minden nap másfél órat gyakorolj. És nem is az a lényeg, hogy fizikailag ugyanolyan erőteljes legyen a gyakorlásod, mint a csoportos órákon. A lényeg az a pont, amikor a belső ellenállásod ellenére ráállsz a matracra és elkezded a gyakorlást. Nap mint nap.
A tapas a kulcs a jógában, a tapas a jóga eszenciája.
Ha elménknek határt szabunk, akkor elég hamar érezhetjük ellenállását. A tapas az a hő, ami akkor keletkezik, amikor ezzel a belső ellenállással, feszültséggel jelen tudsz maradni ragasztkodás és elutasítás nélkül.
Tapas keletkezik akkor is, amikor naponta ráállsz matracra, akkor is ha épp nem esik könnyedén, akkor is ha tovább aludnál inkább, ha sok egyéb intéznivalód lenne, ha nem érzed magad jól, ha unalmasnak érzed a gyakorlást, de folytatod. Amikor erőt veszünk magunkon és ezek ellenére is gyakorlunk, akkor olyan hőt termel a test, ami képes változásokat előidézni elménkben.💜
A tapas segít kifejleszteni azt a képességet, hogy meg tudjuk szemlélni és tudjuk mérlegelni azt, ami éppen felmerül a tapasztalásunk során és hogy képesek legyünk nyitott elmével jelen maradni a pillanatban. Jelen maradni az "Itt és MOST-ban", bármi történjék is, akár negatív, akár pozitív, akár semleges dolog. Patanjali szerint hatalmas dolog, ha az érzeseket valóban érzésként tudjuk megtapasztalni. Érzésként és nem az „én, enyém vagy nekem“ drámájaként. Így tudunk változásokat elindítani, elménkben új mintákat létrehozni. Így sikerülhet megtörni régi szokásokat, beidegződött reakciókat.
Szüri cica, mint belsö ellenállasunk jelképe ;) Gyere játszál velem inkább, ahelyett, hogy itt pózolgatsz a matracon...
