Hosszú volt az út (ami még megy is tovább, mert ugye az önismereti út nem áll meg), de az elmúlt 18 év️ minden önismereti munkás pillanata megérte. Hónapok óta csak hálát érzek. Főleg, hogy rátaláltam a légzés csodás, felszabadító erejére. Szerintem a légzés az összekötő kapocs a lelkünkkel!! (Amúgy biztatok mindenkit, hogy jöjjön légzés munkára mindezt megtapasztalni!!)
Hálás vagyok önmagamnak, hogy beleálltam az utamba, hogy ennyit tanultam, olvastam, meditáltam, hogy sokszor bizony mélyen beleengedtem magam elzárt érzésekbe, engedtem az oldásokat, gyógyítottam a belső gyermekem, újjá születtem. Lélegeztem és végre szabadon lélegzem! Szeretem aki vagyok és büszke vagyok rá. Szeretem azt, amit csinálok és hálás vagyok mindazoknak, akik megtisztelnek, hogy jönnek hozzám, meghallgatnak, jógáznak velem, dolgoznak magukon, sírnak és kacagnak. Hálás vagyok minden életszépítősnek, mert általuk fejlődök még tovább és általuk tapasztalom meg azt a csodát, hogy milyen is amikor másoknak mutathatok utat.
Mert ez a feladatom. Csak nehéz és félelmetes volt beleállnom. Sose mertem más lenni, sose mertem kilógni a sorból. Féltem a visszautasítástól, a kritikától. Féltem, hogy nem vagyok elég jó. De most már tudom, hogy pont jó vagyok, így ahogy most vagyok! Pont elég amennyit adni tudok. És iszonyat felszabadító mikor mered vállalni az érzéseid, a gondolataid még akkor is amikor más, mint a megszokott!
Húgom volt a nagy tanítóm, ki még utolsó heteiben is egy csodás utat mutatott nekem. Általa éreztem meg, hogy milyen az, amikor a legmélyebb fájdalom, a veszteség szeretetté alakul! Mekkora erő van benne! Teréz anya energiáját tudtam megtapasztalni ez által.
És ez volt az a pillanat, amikor tudatosan beleálltam önmagamba. Vállaltam, hogy a gyász másmilyen is lehet! Kimondtam őszintén azt amit éreztem. Kis dolog, de az én önfelvállalós utamon nagy lépés és felismerés! Mert hát mi más lenne a valódi tudás, mint a tapasztalás saját életünkben!!!
Máshogy étkezem, mint a legtöbb ember.
Máshogy látom a világot, mint a legtöbb ember.
Máshogy állok hozzá a betegségekhez, traumákhoz, nehéz élethelyzetekhez.
Érzem magam és másokat is érzek, ami sokszor még mindig meglep!
Tudatosan élni nem azt jelenti, hogy vakon élsz. Tisztában vagy a képességeiddel és az árnyékrészeiddel is. Minden pillanatot magadban élsz meg. A külvilág a tükör, de tudod, hogy ami fontos az az, hogy benned mi zajlik. Nem félsz az érzésektől, nem nyomod el és nem menekülsz előlük. Engeded, hogy legyenek és általuk emeled a rezgésszintedet! Nem süppedsz bele a komfortzónád és az egód építette kényelmes luxusba. Észreveszed az ellenállásod, tudatosan átléped a komfortzónád küszöbét...
És igen szeretnélek inspirálni, hogy bizony lehet másként is élni!
