Sok mindenkiben megmozdult az elmúlt időszakban a "ki vagyok én valójában" kérdés. Kezdenek többen ráébredni, hogy amiben eddig éltek, amit csináltak az egyáltalán nem önmagukból ered. Csinálják mert elvárják, mert meg kell felelni, mert biztonság kell, mert különben nem szeretnek, különben nem érek semmit...
Mostani energiák ébresztik a lelket. Szeretné megmutatni magát, megélni és megtapasztalni azt amiért jött. Na de miért vagyok itt? Mi a feladatom? Mit is akarok és ki vagyok valójában? Kérdések, amit elmével nem fogsz tudni megválaszolni. Ha benne maradsz az eddigi működésedben, hogy mindent fejben gondolsz ki, akkor nem fogod meglátni és megérezni a fényed. Csak zűrzavar, félelem és zavarodottság lesz a fejedben. Érzed, hogy amiben vagy az már nem jó, de ugye fejben nem tudod meglátni az újat, azt ami jó, ami önazonos, ami valóban te lennél.
A fejben munka helyett érezni kell! Érezni a szíved. És mivel ez eleinte nehéz, sokaknak idegen és sokszor sok falat felhúztunk már szívünk köré, ezért nem tudsz olyan egyszerűen ráérezni, hogy ki is vagyok, mit is akarok.
Lehet könnyebb azzal kezdeni, hogy mi nem vagyok én? Hol vannak nehéz érzések bennem, hova megyek kényszerből, mit csinálok vagy mondok megfelelésből, mikor nyomom el saját szükségleteimet... ha ezeket észre veszed, engedd el! Lépj ki, csináld máshogy, írd át. Engedd el. És minél több mindent elengedsz, ami nem te vagy, annál közelebb kerülsz a fényedhez és annál inkább képes leszel megérezni ki is vagy valójában!
Önmunka, belső munka nélkül nem megy. Fejben ez egyszerűen nem megy.
Őszinteség nélkül nem megy (önmagad felé).
Bátorság nélkül nem megy.
Felelősségvállalás nélkül nem megy már.
Saját tapasztalat, hogy megéri! Ott a fény mindenkiben és alig várja, hogy rátalálj magadban
