A beszéd lett az egyik elkerülő stratégiája az embereknek.
Nagyon sokszor tapasztalom, hogy a beszéd távol tartja az embert a lényegtől. Egyrészt nem enged ráérezni, mi is valójában a gyökérok, másrészt nem enged kapcsolódni az érzéssel magával, nem enged befelé figyelni. A beszéd a felszínen tart!
Amikor valami ér téged és magyarázod az igazad.
Amikor valamit nem tudsz megemészteni és folyton erről beszélsz.
Amikor benyomják a gombod és másokra engeded ki a dühöd, másoknak panaszkodsz, morogsz magadban.
Amikor jön egy fájó érzés, te pedig egyből elkezdesz valamiről beszélni.
Amikor csend van, te pedig frusztrációból csevegsz.
Ha ilyenkor csendben maradnál, megfigyelnéd mi van benned, ha megengednéd magadnak az érzést, akkor tudnál valóban oldódni. Amíg viszont a felszínen mozogsz, ki(fele)beszélsz, csevegsz addig nem tud mély elengedés és oldódás történni.
Sőt, amit sokan hisznek, hogy megoldás, hogy másra zúdítják a dolgokat beszéddel, az sem hozza meg a valódi elengedést. És ilyenkor még sokszor a másikat is belevonjuk a játszmáinkba, áldozat szerepeinkbe, amikor kívülről várjuk a megerősítést, a feloldozást.
Sokkal, de sokkal kevesebb beszéd is elég (lenne), helyette viszont sokkal több átélésre lenne szükség (átélni, megélni az érzéseket).
