A lényeg mindig az, hogy most, itt, jelen pillanatban mit érzel a testedben és, hogy bele mersz- e menni valójában az érzésbe. Vagy kifelé terelsz, elnyomsz, kiárasztasz, menekülsz...
A megértés szempontjából jó, de valójában teljesen jelentéktelen, honnan származik a blokkod, traumád... Lehet előző életbeli, generációs, saját gyermekkorodból, de lehet, hogy a kollektívból érzel valamit.
A lényeg mindig az, hogy belemersz-e menni az érzésbe most, ma, itt. Valódi felszabadulás csak akkor fog jönni!!!
Ezt az írom, mert sokan élnek a fejükben, testüktől "elvágva". Az állandó mindent meg kell érteni, meg kell magyarázni, állandó gondolkodás, agyalás nem fogja meghozza a mély változást. Néha menekülésnek érzem megmaradni ezen a szinten!
Amikor nagy fájdalom éri a lelket, könnyen mondja azt, hogy inkább nem szeretek, nem engedek senkit közel magamhoz, nem engedem meg az érzések átélését, csak nehogy újra azt a fájdalmat kelljen éreznem. És észre sem veszi az ember, hogy nem tud kapcsolódni a testével, az érzéseivel, mert vagy nagyon régen elzárta, vagy soha nem is tudta. Csak azt érzi, hogy szorong, pánikban van, folyton ingerlékeny, rohan, állandóan kell a program, a társaság, folyton beszél, morog....
A nehéz érzések is csak érzések. Persze fáj. De utána, ha megengeded magadnak az átélést könnyebb lesz.
Érdemes tudatosítani ma is: amiben épp benne vagyok az mind az én döntésem!!!
Nincs kell, nincs muszáj, nincs rossz főnök, szemét férj, balszerencsés nap, nincs ez a sorsom... minden egyes dolog, amiben vagy a te döntésed!
