Nehéz elhinni, de minden, ami körülötted történik és reagálsz rá, az rólad szól! (Főleg szülőknek...)
Persze könnyebbnek tűnik a másikra fogni, könnyebb nem észrevenni saját felelősségünket a történésekben, könnyebb rajta napokat pörögni, nem aludni, mint beleállni abba, hogy mi is zajlik valóban BENNED, miért foglalkoztat ez annyira, miért nem tudod elengedni, milyen gombodat nyomta is be?
Bármit csinálsz, mondasz amögött bizony meghúzódik egy energia. A legtöbb ember erre tudattalan. Azaz nem is érzi, nem tudatosítja mit miért is mond, tesz valójában.
Ezért is találkozhatsz meditációkkor, kezelésekkor azzal, hogy kérik fogalmazd meg a szándékod. Ugyanis a szándék irányt ad a szavaidnak, a tetteidnek és így a teremtéseidnek is. Azaz mindannak, amiben élsz, amit magad körül tapasztalsz minden nap.
Az emberi élet csak akkor tud értelmetlennek és haszontalannak érződni, amíg az anyagban gondolkodunk, élünk. Amíg nem èrezzük a kapcsolódást a felsőbb erőkhöz. Amíg azt hisszük, hogy folyton csinálnunk kell valamit, ami hasznos, értelmes. Amíg a belső hiány érzetünket tudattalanul a külvilággal akarjuk betöltetni.
Ezt hallottuk gyerekként, ezt látjuk. Pedig ez egy elterelő út. Elterel, attól a lehetőségtől, hogy megtapasztaljuk az életet önmagunkban.
Mindig tanulunk épp valamilyen erényt. Vagy akár többet is.
Ilyenkor az élet, olyan helyzeteket rak elénk, amik azt segítik, hogy ezt az erényt megtanuljuk. Ezért érdemes végignézni az elmúlt éveiden és megkérdezni magadtól, hogy milyen erényt kellene megtanulnod a tapasztalásaidból?
Például, ha folyton várakoznod kell, ha mindig kifogsz egy lassú vezetőt magad előtt, lehet épp a türelem erényét kell tanulnod.
Belekezdesz dolgokba, de a vége előtt feladod? Valahogy mindig elfogy az erőd? Akkor valószínű a kitartás erényét kell megtanulnod.