2025. június 4. 12:36
2025. június 4. 12:36

... és éppen ezért olyan érzékeny, sérülékeny.

Minden fájdalomra, sérülésre, visszautasítottságra, megbántásra visszahúzódással reagál. Így kerülnek a téglák szépen lassan, de biztosan egymásra. Egészen addig amíg teljesen be nem zárják a szívet.

Aztán már nem is kell valódi sérelem. Megjelenik a félelem a sebezhetőségtől. A félelem a magatehetetlenségtől. És a fal csak erősödik. A szív bezár, hogy még véletlenül se bántsák többé.

2025. június 4. 12:36
2025. június 4. 12:36

Úgy èrzem az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell ehhez tanulnunk, hogy őszinték legyünk saját magunkkal!

Ahhoz, hogy a lelked gyógyítani tudd, el kell kezdeni megfigyelni, hogy hol nem vagy még mindig őszinte önmagaddal.

Vége az önhitegetésnek, a majd csak jobb lesz, majd csak változik, majd csak megoldódik gondolatoknak. Ha ebben vagy, akkor önbecsapásban vagy. Akkor ott a félelem vagy más negatív érzelem, amit nem akarsz felismerni vagy nem akarsz beleállni.