Blog

"A béke akkor jön el, amikor segítjük gyermekeinket abban, hogy ne tegyék magukévá negatív programjainkat." (Dr. Bruce Lipton)

Életünk, napjaink 95%-át éljük "tudattalanul", a bennünk futó programok, hitrendszerek irányítása alatt. Egyszerűen nem vagyunk jelen a pillanatban és mint egy robot automatikusan cselekszünk. Amikor elgondolkodsz, de közben sétálsz, vezetsz, eszel tovább, a tudatalattid veszi át az irányítást. Te már rég máshol vagy gondolatban, miközben az ebéded meg elfogyott. Ismerős? ☺

Életmódot változtatni nagy kihívás. Sokan érzik, hogy szükséges lenne, de hiányzik a motiváció, kitartás. Túl nagy kényelemben élünk, amiből nehéz kimozdulni. Szerintem ezért szerencsés!! (bizony szerencsés és nem sajnálni kell) az, akinek jelez a teste különféle érzékenységekkel. Sokan csak így tudnak változtatni. Én is így lettem tudatosabb és tájékozottabb, ami az étkezést érinti ;). 

Minden egyes embernek, élőlénynek szüksége lenne rá, hogy elfogadják olyannak amilyen. Ha úgy érzed valakit megváltoztatnál, ha úgy érzed valakiben egy tulajdonság nagyon zavar, kérdezd meg magad. Miért is? 

Minden egyes találkozás, szituáció az életünk folyamán nekünk mutat tükröt. Neked ad lehetőséget arra, hogy felismerd saját korlátaidat, feszültségeidet. Ha valakiben nagyon zavar valami, az azért van, mert benned is benned van. Neked (is) van dolgod vele. 

Tegnap fáradtan és furcsán ébredtem. Reggeli után erős telítettség érzésem volt, még a fejemet is éreztem. Jött egy belső suggalat, hogy Szilvi ez egy jó nap 24 órás spontán böjtöt csinálni. Rég csináltam már ilyet, mert ehhez ilyen belső hang kell nekem. Programszerűen betervezni nem tudom 😄. 

Éjjel van és a kislány megint nem tud elaludni. Hallja, hogy testvére mellette alszik már. Mikor elalszik a tv fénye, ami a szülei szobájából jön, megijed. Mi lesz most. Mindenki alszik, csak ő van fenn. Nem tudja megfogalmazni mitől fél, mi zavarja, mitől szorong. Csak érzi, hogy rossz. Nagyon rossz most. Folytogatja a sírás, de nem mer igazán zokogni. Nem akar nem aludni. Aludni akar ő is.

Neked volt már hamstring (combhajlító) sérülésed? Hányszor jött elő benned a vágy, hogy de jó lenne, ha előrehajlásnál rá tudnál feküdni a lábadra vagy elérni a talajt?

Amikor elkezdesz jógázni fontos, hogy elhagyd a nyugati emberre jellemző mindent le akarok győzni, mindenből előnyt akarok kovácsolni hozzáállást. Ahelyett, hogy meg akarod hódítani az asanákat, hogy jobb és jobb akarsz lenni, inkább add át magad teljes egészében annak, ami jelen van egy pózban. Mély odaadás. Minden előrehajlás (amikor a fej a szív alá kerül) ezt a hozzáállást ösztönzi.

Tegnap reggel pashimottanasana közben érdekes, szorító érzésem támadt. Mivel mysore gyakorlásunk volt, ezért volt időm benne maradni a pózban és megfigyelni, hogy mi szeretne megmutatkozni. Elszigetelődést és távolságtartást éreztem.

Újra meg újra eszembe jut ez a mondat, amit egyik karácsonykor dédi mamám mondott nagypapámnak. Kényelmetlen volt neki egy papucs, ha jól emlékszem és kezdett morogni, panaszkodni. Erre dédimamám a kezébe vette a papucsot és elkezdte nyomogatni, hajlítgatni, hogy tágítsa kicsit. Majd hallom, ahogy mondja: Imre! Segíts magadon és Isten is megsegít.

Tegnap egy nagy 16 km-es túrát tettem egyedül az erdőben. Éreztem, hogy mélyebbre mennék, mint azt a gyerekkel megtehetem. Olyan helyre vágytam, ahol nem járnak sokan.

Egyszer csak észrevettem egy gyönyörű fenyőt, megálltam nála és megsimogattam. Így utólag azt érzem, mintha az lett volna a feladata, hogy felhívja magára a figyelmet és megállítson.

Készítettem egy 20 perces videót, amiben összefoglaltam az általam gyakorolt összes csukló átmozgató gyakorlatot. Hasznos lehet, ha te is sokszor úgy érzed, nehezen bírja a csuklód a jógás chaturangákat, kartámaszos pózokat. Ajánlom ezeket a gyakorlatokat akkor is, ha ganglionnal vagy alagút szindrómával küzdesz.