Neked volt már hamstring (combhajlító) sérülésed? Hányszor jött elő benned a vágy, hogy de jó lenne, ha előrehajlásnál rá tudnál feküdni a lábadra vagy elérni a talajt?

Amikor elkezdesz jógázni fontos, hogy elhagyd a nyugati emberre jellemző mindent le akarok győzni, mindenből előnyt akarok kovácsolni hozzáállást. Ahelyett, hogy meg akarod hódítani az asanákat, hogy jobb és jobb akarsz lenni, inkább add át magad teljes egészében annak, ami jelen van egy pózban. Mély odaadás. Minden előrehajlás (amikor a fej a szív alá kerül) ezt a hozzáállást ösztönzi.

Ahelyett, hogy új meg új kívánságokat, célokat fogalmazol meg (mint például, hogy nyújtani akarod a hamstringedet, a combhajlídódat - ami valójában rövidülni fog és összehúzódni az erős akarás hatására), inkább engedd bele magad abba a tudatba, hogy mindent amit kérnél már jelen van. Ekkor a hamstringed magától fog engedni. Az ambíció rövidíti a combhajlítót ;). (Gregor Maehle: Ashtanga Yoga Practice & Philosophy)

Saját tapasztalás, hatalmas tanulási, elengedési folyamat volt nekem is, amikor 8 éve, több mint fél évig tartott (de lehet, hogy egy év is volt 🙃) egy combhajlító sérülésem. Nekem általa sikerült leadnom ebből a törtető, mindig többet, jobbat akarásból. Csodás érzés, egyfajta belső nyugalmat ad.

Jó gyakorlást nektek is! Kitartást, ha épp nehéz és sok örömet, ha épp könnyedén járod ezt az utat.