Újra meg újra eszembe jut ez a mondat, amit egyik karácsonykor dédi mamám mondott nagypapámnak. Kényelmetlen volt neki egy papucs, ha jól emlékszem és kezdett morogni, panaszkodni. Erre dédimamám a kezébe vette a papucsot és elkezdte nyomogatni, hajlítgatni, hogy tágítsa kicsit. Majd hallom, ahogy mondja: Imre! Segíts magadon és Isten is megsegít.

Azaz ha valami zavar, ahelyett, hogy panaszkodsz, nyafogsz, másokat szidsz, inkább kezdj el tenni ellene. És ha te elkezdesz dolgozni rajta, megérkezik az univerzum segítsége is. Az energia, a teremtés oda áramlik, ahol a koncentráció van. Ha te a sopánkodásba fekteted az energiád, akkor ott is ragadsz. És újra meg újra bevonzod a hasonló szitukat, amikor ugyanígy panaszkodhatsz tovább.

Ha viszont a probléma megoldására, egy célra, saját magad fejlődésére kezdesz koncentrálni és lépéseket tenni, akkor jönni fog az "égi segítség" is. Hisz minden energiád ebbe az irányba kezd áramlani. Az évek alatt én így értelmeztem ezt az egyszerű mondatot. Az isteni segítség, az univerzum támogató erői, mint az energia áramlás törvénye.

Mióta tudatosodott bennem, hogy ez a mondat gyerekként egyfajta mozgatórugómmá vált, nagyon hálás vagyok érte! Nagy segítség az életben, ha tudatalatt ilyen gondolatok táplálnak.

Ha ezt megérted, megérted azt is, hogy te egyedül vagy felelős az életedben zajló dolgokért. Hogy nem mást kell hibáztatni, nem másra kell várni, hogy majd megoldja, hanem egyedül te vagy az, aki változtatni tud, aki cselekedni tud.

A mai világ egyik legnagyobb problémája szerintem, hogy az emberek nem mernek, nem akarnak és sokan nem is tudnak felelősséget vállalni magukért, életük történéseiért.

Minden új belégzés egy új kezdet. Soha nem késő elkezdeni máshogy gondolkodni.  Szilvi