Manapság mindig azt hallod, hogy élj a mának. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy az élvezeteket hajszolják. Azt hiszik a boldogság kívülröl jön. Folyton hajtja őket egy belső feszültség, hogy menni kell, utazni kell, új dolgokat kell kipróbálni, különben úgy érzik lemaradnak, kimaradnak valamiből. Igazándiból ezzel már sokszor nem is a mának élnek, hanem a jövőnek. Mikor ott a pillanat már sokszor át sem érzik, hanem tervezik a következö eseményt. Ha jobban belegondolunk, inkább a MOSTba kellene megérkeznünk. Ami nem jelent többet annál, hogy teljesen nyitott szívvel azt csinálni amit az adott pillanat megkíván. Amikor eszel, egyél. Ne telefonálj és ne terveket szövögess. Hanem teljes figyelmeddel rágj, érezd az ízeket. Amikor átölelsz valakit, öleld át nyitott, befogadó szívvel. Érezd teste melegét, illatát, érezd a légzése ütemét. Engedd lebomlani saját falaidat, elfogadni a másikat olyannak amilyen, átadni magad az ölelésnek. Teljesen nyitott szívvel, lecsendesedett elmével, amikor nem a jövőn kalandozik vagy a múltban időz és régi sérelmeket hánytorgat fel. Befogadó, elfogadó, áramló. A MOST pillanata, a SZERETET pillanata.
