Vannak extra szuper, semleges és küzdős gyakorlások a matracon. Igazándiból mint a hétköznapi élet "up and down"-jai. A lényeg az, hogy egyik gyakorlásnak se adj nagyobb jelentőséget, mint ami. Egy gyakorlás a matracon.

Saját magamon tapasztaltam, hogy mekkora változást hozott az életembe, amikor elkezdtem anno otthon reggel munka előtt rendszeresen gyakorolni. Nem az a lényeg, hogy minden nap másfél órat gyakorolj.

Még gyermekeim születése előtt ràszoktam a szinte mindennapos jógázásra. Így utólag, akkoriban nagyon könnyü dolgom volt.

Nekem inkább az utolsó. A jobb csuklóm lassan 15 éve, hogy "elromlott". Mikor elkezdtem jógázni még a fekvőtámaszt sem tudtam tenyéren megcsinálni (sokáig ökölben gyakoroltam). Aztán az évek során hol tudtam terhelni, hol nem. Így kialakult a fejemben is egy védő mechanizmus, ami folyton óvna attól, hogy terheljem a csuklóm. Most már ez inkább hátrány, mivel a csuklóm egyre "jobb" és már nem kellene úgy félnem a terheléstől. Ezért nekem ez a póz ma mindenképpen egy nagy lépés! Nem is fizikailag, hanem a fejemben!

Miért van az, hogy egy intenzív jóga óra után (annak ellenére, hogy hagyunk elég időt az óra végén levezetésnek) erős érzelmi reakcióid lehetnek, esetleg feszültséget, frusztrációt érzel pár napig?